Visszaemlékezés


20 éves koromban – több okból, sajnos későn – kötöttem sorosabb barátságot a természetjárással, amikor az alföldről a hegyek közelébe Egerbe kerültem, ahol a táj, a vidék bűvölete, látványa megigézett. Ez a kapcsolat egy életre szóló barátsággá alakult, ami még most is tart annak ellenére, hogy az idő eltelt és ismét alföldi lakos vagyok.

A hozzámtartozókkal – ami korábban egy kislétszámú csapatot alkotott mivel öten voltunk – bejártuk kis országunkat gyalog, kerékpárral, vonattal, hátizsákkal.

Vigyáztunk arra, hogy utunk mindig ismeretlen tájra, vidékre vezessen, mert vonzódtunk a látnivalók, az érdekességek, a szépségek iránt. Ezekhez nagy segítséget adtak az országban beindított különböző jelvényszerző túramozgalmak. Általuk ismertük meg alaposabban hazánkat, a felkínált érdekességeket, látnivalókat. Ezek után örömmel mondhatom magaménak a kapott szép kivitelezésű plakettek, jelvények, oklevelek sokaságát. Túráink során megszereztem a természetjáró minősítés minden fokozatát, ami abban az időben nem volt olyan könnyű és egyszerű, mint ma. A bronzot 1970-ben, az ezüstöt 1972-ben, az aranyat 1975-ben, a kiválót 1988-ban.

1974-ben lettem vizsgázott túravezető.

Az Országos Kék Túrát is végigjártam, amiért megkaptam a 896-os számú jelvényt, ami azt bizonyítja, hogy ez sem most volt. Megízleltem közben a természetjárás különféle ágazatai által kínált különlegességeket is. A vizet a magashegyek szépségeit, nehézségeit. 1968-ban végig eveztem a Nemzetközi Tisza Túrát Csengertől - Szegedig. Eljutottam már korábban is a határon túlra a cseh és a lengyel Tátrába, a Déli Kárpátokba a Retyezát és a Fogaras gerinceit végigjárva. Bulgáriában a Rila, a Pirin, a Rodope hegyeibe, az akkori Jugoszláviába, a Durmitor-ba, Montenegróba, a fekete hegyek országába és még a Kaukázusba is.

Nem titkolt büszkeséggel vettem át megyénkben az első – csak adományozható – érdemes természetjáró minősítést 1990-ben, az országban a nyolcvanadikat, mert ebben az időben 100.000 körül volt az igazolt és nyilvántartott természetjárók, természetbarátok száma. Ebben városunk és megyénk is közrejátszott, mert akkor a 70-es, 80-as években itt harminc szakosztályban illetve egyesületben közel 3000 személy vallotta magát természetjárónak, természetbarátnak, ami szép dolog alföldi megyét figyelembe véve. Ekkor még városi szövetség is volt. Az említettek miatt, a szövetséghez tartozó tömörülések vezetőinek bizalmát élvezve, választás útján lettem 1980-ban elnök. Ezt a megtisztelő feladatott 2000 közepéig vállaltam és láttam el. A tennivalókat megfelelő segítséggel közösen láttuk el. Volt titkár, kiváló adminisztrátor, több szakági vezető. Közben gyökeres változások történtek minden vonatkozásban, ami nem csak itt, hanem országos szinten a létszám csökkenéséhez vezetett. E miatt a szövetséghez tartozó tömörülések vezetőinek javaslatára, határozat alapján megszűnt a városi szövetség, ami egy darabig bonyodalmakat is okozott. Átvéve annak teendőit is, így lettünk Hajdú Bihar Megyei Debrecen Városi Természetbarát Szövetség. Ezek után több esetben változott a titkár személye, de volt huzamosabb idő, amikor nem is volt olyan funkció. Az egyre gyakrabban jelentkező nehézségek ellenére – ami anyagi és személyi jellegű volt – igyekeztünk a kívánalmaknak eleget tenni, mivel dicső elődeink szerteágazó munkát végeztek és ez kötelességünk volt.

Továbbra is szerveztük a különvonatokat a Bükk-be és a Zemplén-be, mert igényelték. Megrendezzük évente a Természetbarát Hetet, ami még most is egyedi jelenség hazánkban. Lassan közelítünk a negyvenedikhez. Továbbra is rész vettünk a Nemzetközi Tisza Túra szervezésében, rendezésében. Újabb dolgokba is belekezdve, igyekszünk a természetjárás népszerűsítése érdekében lépéseket tenni, ami egyre ismertebb. Beindítottuk a Hajdú Bihar megyei Kerékpáros Körtúrát. Két lehetőséget kínálva annak, aki ezt bejárni szándékozik. Szép jelvénnyel díjazva a teljesítményt. A Hajdú Portyát ajánljuk annak, akinek szándékában áll gyalogosan bejárni a megye nevezetességeit kínáló helyeket. Ennek kitűző a jutalma. Kialakítottuk a különféle útvonalakat és távolságokat kínáló öt fajta, öt évenként ismétlődő Zoltai Lajos emléktúrát, ami különleges csemegének számít, mert ez késő délután indul. Minden év május 1-én rendezzük és indítjuk a Hajdú Teljesítménytúrát más-más útvonalon 15- 25- 35- 50 km-es távon. Ennek teljesítői kitűzőt kapnak. Erre egyre többen érkeznek az ország távolabbi részéből, de még a határon túlról is. Az 1988-as év utolsó napjaiban sikerült befejezni az Országos Kék Túrához kapcsolódó Alföldi Kék Túra megyei szakaszát a Szabolcsot - Békéssel összekötő Haranghy György emlékutat. Az ehhez tartozó térképszelvénnyel ellátott ellenőrző füzet és a teljesítést díjazó szép kivitelezésű jelvény is kiadásra került.

Úgy érzem, hogy ez volt az ilyen jellegű hattyúdalom, mint vezetőnek. Átadom képletesen a stafétabotot a fiatalabbaknak, sajnos nem mondhatom azt, hogy fiataloknak, mert közülük azt kevesen igénylik, kérik. Nem maradok hűtlen a továbbiakban sem a természetjáráshoz és teszem továbbra is a megszokottakat, mert aki egyszer megízlelte az igényli, kívánja.

Csak a hátizsák súlya csökken egy kicsit, a tempó lassabb, gyalog vagy kerékpáron egyaránt az életkori sajátosságoknak megfelelően. Bízom abban, hogy a továbbiakban is megadatik részemre ez a lehetőség, még számos éven át.

Kocsis Lajos
örökös tiszteletbeli elnök


A HBDTJSZ lapokat folyamatosan fejlesztjük.