Élete első teljesítménytúráját senki sem felejti el.

Jó néhány évvel ezelőtt egyik túratársunk kitalálta, annyit járkáltunk már a hegyekben, menjünk el egy igazi teljesítménytúrára. Választásunk a maihoz képest elenyészően szűk kínálatból a Zemplén 50-re esett.

Az akkor még nem körtúraként megrendezett útra meg is érkeztünk, a kocsit a rajtban hagytuk. Gyaloglás közben döbbentünk csak rá, igencsak szaporázni kell lépteinket, hogy Sátoraljaújhelyen elérjük azt a vonatot, amivel még elérhetjük az utolsó buszt, amivel azután a rajtban hagyott autót akár néhány kilométerre is megközelíthetjük. A 12 órás szintidő mindjárt szűk 10 órára zsugorodott. A sikeres "visszatömegközlekedés" után nem is volt más hátra, mint hogy a megfáradt túratársakat a buszmegállóhoz legközelebbi kocsmában hagyva egymagam gyalogoljak vissza még vagy másfél órát a rajtig.

Talán mondanom sem kell, hogy a teljesítménytúráknak egy évig felé sem néztünk. Következő tavasszal valaki kitalálta, itt az ideje, hogy elmenjünk egy jó kemény túrára, legyen például a Mátrabérc. Az 56 km-es táv és a 2900 m szintemelkedés leküzdésére ismét kevesebb időnk volt, mint a 13 órás szintidő, ekkor a hazafelé tartó vonatok menetrendje szorított bennünket.

Újabb egy év telt el, túrázgattunk, kerékpározgattunk, de teljesítménytúrán nem voltunk. Ennyi bevezető után nem nehéz kitalálni, legközelebb melyik túrára esett a választásunk - a Kinizsi 100-ra. Két héttel előtte ugyan bemelegítettünk a Pilis 50-en, de így is szép teljesítmény, hogy a kb. 1200 indulóból az elsők között értünk célba. Ekkor azután úgy meg voltunk magunkkal elégedve, hogy a következő öt évben a teljesítménytúráknak még a tájékára sem mentünk.

Néhány éve egy kisebb baráti társasággal újra rójuk a kilométereket. A teljesítménytúrázás azonban ma már nem csak számomra, de sokak számára másról szól. Az utóbbi időben a túrák választéka jelentősen bővült, ha a rendezés sorszámára nézünk, láthatjuk, hogy a legtöbb távot az elmúlt 10 évben indították. Számos túrán a hosszabbak mellett 10-20-30 kilométeres távokat is kiírnak - ide akár kisgyermekkel is el lehet jönni - a szintidőbe pedig nézelődés, fotózás és ebédszünet is belefér. Akik csak teljesítményt hajszolják és a túrát versenynek tekintik, akár végig is futhatják a távot, a legtöbb túrázó azonban igyekszik a szintidő adta lehetőségeket kihasználni.

A tavaszi és őszi hétvégéken gyakran 8-10 túrából is válogathatunk. A résztvevők a rajtban útvonaltervet, térképvázlatot, útközben frissítőt kapnak, a célban pedig kitűző a jutalom. Aki ráérez az ízére, könnyen rabjává válik.

Képtár:

1. Túrázók sora a Madárszirten (Bia 25km)

2. Ébred a természet (Pilis-vörös-vár 35 km)

3. Emeletes kástu Pityerszeren (Őrség 50 km)

4. Az őszi túrák gasztronómiai értéke is magas (Szüreti barangolások pincétől pincéig 35 km )

5. A szintidőbe egy kis edzés is belefér. A "normál út" a szikla alatt vezet (Bia 25 km)

Vissza a kezdő lapra