1933-ban ifj. Mátyás Vilmos irányításával az EKE aradi Czárán Osztályának tagjai, névadójuk iránti tiszteletből színjelezték azt az útszakaszt, amelyen Czárán éveken át közlekedett Menyháza és a rézbányai "Nagyszálló", ill. a Béli-hegység és a Bihar-hegység között. Innen indult a Bihar-hegységben végzett csodálatos, példamutató, önként és saját költségén végzett feltáró-építő munkájára. Kiváló érzéke volt a rejtőző természeti szépségek felkutatására. A kiépített turistautakon a kevésbé felkészült természetbarátok is gyönyörködhettek a Bihar- és más hegységek szépségeiben. A színjelzések és az irányítótáblák az elmúlt évtizedekben eltűntek. Az út "atyja" szerette volna felújítani több alkalommal is, de ezt az akkori helyzet kizárta. A szándék, a töretlen akarat mindezek ellenére rendíthetetlenül élt.

1985.07.05-én kelt levelében arra kért, haladéktalanul látogassam meg Sopronban. Érzi közeli halálát, "Czárán-ügyben" rendelkezni kíván. Azonnal mentem. Torokszorító napok következtek. Emlékezett, tájékoztatott és folyamatosan végrendelkezett: "Czárán Apánk" nevében megparancsolom..." és sorolta a feladatokat. Elsőnek az emlékút "visszavarázsolását". Az út színjelzését 1993 májusában befejeztük, 1996-ban újra színjeleztük. A munka zömét aradi barátaim-magyarok, románok- együtt cselekedtek. Most Ti következtek. Járjátok elődeitek útjait valóságosan és képletesen is. És néha gondoljatok Rajok, a példaképeinkre! Útjaikat járva Isten vezéreljen Mindnyájatokat!

Kérés
Mielőtt elindulsz Menyházáról, vagy amikor megérkezel Menyházára, menj el Czárán "Apánk" nyughelyéhez egy szál vadvirággal, tiszta lélekkel. Tisztelegj emberi nagysága, emléke előtt. Gondozd, ápold nyughelyét és szűkebb környékét! Mondj fohászt vagy imát Czáránért, , Mátyásért, turistatársaidért, szülőföldedért, hazádért, Önmagádért is, hogy legyen erőd Czárán szellemi örökségét megvalósítani, művelni. A magyar temető a déznai úton érhető el. A 249. Számú iskolaépület mögött van a hegylábán. A temetőben néhány hatalmas termetű "fenyőfa-gárdista" vigyázza Czárán feketegránitból készült nyughelyét. A fekete kereszt már a temető kapujától mutatja az irányt, az utat.

Az útvonal:
- Czárán emlékmű (az indulás illetve érkezés helye)
- a parkon át vezető út, amely a Czárán villa-Vila Garofita 228- alatt vezet ki a park déli kijáratán (kiskapu): 700 m
- temető bejárata: 720 m

Az emlékút adatai
Útvonal: Menyháza-Vaskoh-Rézbánya (Moneasa-Vascáu-Báita), Hossza: Térkép szerint 33,0 km, Mérőkerékkel 34,145 km, Összes emelkedés: 942 m, Menetidő (száraz időben): 10-12 óra

Az út bejárasa: 1-3 nap
1 nap - csak rohanva, 2 nap - keveset látva, 3 nap - majdnem eleget látva

Javaslat: érdemes rászánni 3-4 napot különösen akkor, ha nincs szándékod máskor is eljönni. Az emlékút a Béli-hegység legérdekesebb, legszebb útja, amely átszeli a Vaskohi Karsztot bemutatva azt.

Táborozásra alkalmas helyek (ha közben meg nem tiltják):
- Menyháza:völgy Piatra cu Lapte-tól fölfelé
- Grajduri térsége (vízszegény, ha nem üzemel a telep)
- Fíntina din Drum térsége az útemelkedés déli irányában, az úton túl az erdő mellett (ha még nem vágták ki)
- Cimp Mot előtt keletre a településből kivezető út mélypontjánál, lévő kút és forrás térségében
- Ambrózy-hágó térsége, főleg a régi vízgyűjtő-szivattyúház mögött
- Crisul Nou völgye (Felső Füves) a "magyar iskolá"-val szemben a patak bal partján
- Rézbányán az iskolában lehet próbálkozni, de akad a terepen is, csak keresni kell megfelelőt. A völgy légtere párás hűvös.

Az indulás illetve az érkezés helye
Menyházán (Moneasa): a hajdani Czárán emlékmű, amelyből a márványtáblát régen kiverték a művelt jószándékú emberek, a fürdőpark központjában a Fürdő-patak (Piriül Báilor) bal partján az útjelzőtáblák csomóponti tartóoszlopa és a környék síkrajzát, a turistautak hálózatát ábrázoló térképtábla mellett.
Rézbányán (Báita): a romai katolikus templom kerítésén, a műút felöli oldalán lévő irányító tábla. Menj fel a templom bejárata előtti tenyérnyi sík részre. Nézz körül! Csodálatosan szép, festői, szemet lelket gyönyörködtető látvány tárul eléd: a rézbányai panoráma.

Az út leírása
- színjelzés szerint (mindenre elszánt kezdőknek)
- térképpel közlekedőknek (ha éppen van)
- (majdnem) hagyományosan

A színjelzés szerint közlekedőknek
Kimeredő szemekkel kövesd a kék kereszt jelzést. Azért néha a lábaid elé is nézz, nehogy hasra ess! Menj, menj, mendegélj hegyen-völgyön, emelkedőn-lejtőn, árkon- bokron át. Közben pihenj is néha, nem lóversenyen vagy! Két-három napi menet után-ha szerencséd is van-megérkezhetsz a célhoz, mert előfordulhat, hogy eltűnik egy-egy jelzés. Ilyenkor keresd meg a következőt! Ha nem megy, vedd elő a térképet és magabiztosan folytasd utadat a célig. Előbb-utóbb csak megérkezel! Amennyiben mégis lesz valami gubanc, legelső találkozásunkkor meghúzhatod az egyik érzékelő szervemet: a fejemen van.

A térképpel közlekedőknek
Felesleges irka-firka helyett felsorolom a tereprészeket, a tájékozódást esetleg segítő tereptárgyakat (Ha lesz.) Biztonság kedvéért, azért nézegessétek félszemmel a színjelzést is.
Tehát az útvonal: Menyháza (Moneasa) - Valea Lungá - Grajduri - Arinda (zsomboly-ponor) - Fíntína din Drum-725-ös magassági pont - Taul Ponorului - Cimp Moti - Cimp (Vaskohmező) - Vaskoh - Felső Füves (Verzarii de Sus) - F. Füvesi völgy - Ograda Albului a gerincen-599-es magassági pont-Rézbánya (Báita) romai katolikus templom. Remélem nem "kevertél el" és épségben megérkeztél. Ha nem fáradtál el nagyon, mondj egy fohászt értem is.

(Majdnem) hagyományosan
Az emlékutat háromnapos túrának megfelelően tagoltam három részre. Ha kedved tartaná, négy napos is lehetne. Akkor a Crisul Nou-i táborhelyen éjszakázz.

I. Menyháza-Grajduri: 9710 m
1. Menyháza-Valea Lungá Popas: 3370 m
Völgynek fel átmegyünk a Moneasa hídján, majd az út két oldalán lévő házaktól kísérve elérjük az ifjúsági tábort és a hidat. Néhány percre elhagyjuk az utat, átmegyünk a hídon és pár tucat méter után balra fordulunk, hogy megnézzük a múlt század utolsó negyedében épült vasolvasztót.
Az aszfaltozott út lassan elfogy alattunk, gyenge minőségű köves út váltja fel. A patak a hegy lába és az út között vidáman kanyaroghat kedvére. Fák, bokrok, cserjék, vadvirágok váltják egymást békésen és teszik hangulatossá, vadkempingezésre ingerlővé a völgyet. Balra, a hegyoldalon a Piatra cu Lapte nevű kb. 20 m magas sziklatömb emelkedik a patak jobb oldalán. Alatta erőteljesen buzgólkodott egy bővizű forrás, amíg be nem fogták és elterelték.. Szemben vele, a bal parton táborozásra igen alkalmas hely kínálja magát. Pár perc múlva zöldre mázolt, hosszú gerendákból készült épülethez érünk. Teniszpálya is van. Boldogabb napjaiban az erdészetet szolgálta. Ha igaz 2,4 km van a hátunk mögött. Erről jut eszembe: ne feledkezzünk meg a jó turista szokásról, hogy időnként hátra- hátra nézzünk! Pillanatok múlva a márványbányához kiágazó út hídjához érünk. Aki elég erősnek érzi magát, szánjon rá másfél órát és nézze meg a márványbányát. Kincseket ugyan nem talál de, látványnak megéri. Tíz percen belül útvillához érkezünk. A baloldali ág Briheni, Sustiu helységeken át a Fekete Körös völgyébe visz Vaskoh felett. A jobb oldali ág a Valea Lungá-ba tér. Kb. száz méterre áteresz következik, amelyen Valea Lungá vize igyekszik a Boroaia patakba, hogy egyesülve Menyháza patak néven follyanak tovább.

2. Valea Lungá erdészeti útján végig: 3830 m
Balra a pisztrángos telepet hagyjuk el, jobbra a híd a túloldali vízmérő állomáshoz vezet. Már a Valea Lungá-ban járunk. A völgy igen szűk. A köves erdei út itt is gyenge minőségű, de bakancs alá megfelelő. Az utolsó 150-200 m már erősen "oszlásnak indult". A patak és az út nem mindenhol férnek meg egymással. A patak férőhelyet keresve többször is átbújik az út alatt, hol az egyik hol a másik oldalára. Ezzel fokozza a hangulatot. Jut hely a vadvirágoknak is. Ezt a patak bujkálása is segíti. A fák zöme bükk, üdítőnek egyéb is akad. Főleg a fenyőfa örvendeztet meg. Néhány becsatlakozó völgyecske is élénkíti a tájat. A negyedik "bújócska" után 10-12 percen belül az út teljesen leromlik. Részben repedezett, omló, részben már kiadósán szétmosott terepen érünk az épített út végéhez. A PJ. 170 jelű parcellánál.

3. Erdészeti út vége-Grajduri: 2510 m
A völgy még szűkebbé válik. Szurdokszerű, sziklák nélkül. Itt már együtt folyik és halad a patak és az út. Testvéri békességben? A víz lassan elmosta az utat. Majdnem teljesen. írom ezt 1997.05.14-én. Ez a rész 370 m hosszú. Az alsó része 3-4 m széles. A medrecske szélén még lehet az alattomos, vendégmarasztaló tüskés indák és bokrok szövevényében haladni. Különösen csapadékos időben élvezetes. Lábhűtő hatása lélekemelő. Kb. 200 m után már csak meder van. Köveken lépegetve akrobatáknak képzelhetjük magunkat "medvetáncot" járva. Végül a meder már csak 1 m széles. Csapadékos időben csak "vízhatlan" turistáknak ajánlom. Közben itt a vége, kiszállunk a meder jobboldalára.
Előttünk már erősen benőtt, bokrosodó erdei földút nyoma látszik. 1988-ban még út volt, mély kerékvágással. Most inkább vízmosásnak tűnik. Ezen is lehetne továbbhaladni, de a színjelzett út megfelelőbb. Balra tartunk egy mellékvölgyecskében. Ez az út kevésbé gyötrő. Párszáz méter után visszatér az elhagyott útba Néhány perc múlva egy félig-természetes híd átvezet a völgy bal oldalára.. Egy dolina mentén érünk a völgyfőhöz.
Balról füvesedéit út csatlakozik. Érdemes erre térni. A dolina mentén eljutunk egy kicsiny sík területre, amelyen több út találkozik. Nem árt az északi tájak felé induló utakat megszondázni a kilátás miatt. A dolina mentén körbejárva az előbbi hídon át visszajuthatunk a völgyfőhöz. Ha az ajánlat csalódást okozott, bűnbánó lélekkel kérek megbocsájtást. Elhagyva a völgyfőt, tovább emelkedünk a már szintén füvesedő, bokrosodó erdei úton. Jobb oldalról jól megtermett bükkfa erdő vigyázza, utunkat. 3-4 perc elteltével a jobbra ágazó úton, a bükkfák között folytatjuk utunkat. Kb. 400 m után balról dolina sejlik. Kukucskálj be, ha kedved tartja! Én nem bántam meg. Lassan elérjük a Grajduri (kísérleti bányatelep)-hez vezető köves utat. Balra fordulva (kelet) 650 m-re van a telep. Kiérünk az erdő szélére, a víztároló tartályok mellett balról elhaladva. Elénk tárul a Vaskóhi Karszt nyugati pereme a kísérleti teleppel. Grajduri térsége tekintélyes nagyságú "tisztás". Nevét a valamikori bányaló-istállóktól kapta. Táborozásra alkalmas hely. Víz időszakosan van. A telepet állandóan őrzik. Az őrökkel mindig szót értettünk. Vízvételi lehetőség 1996-ban még volt. A vezeték működésén és az őrök jóindulatán múlik. Az irodaépületben van két szobácska 4-4 ággyal (emeletes). Nézzünk körül alaposan, ha már itt táborozunk. Néhány órás közel felderítést megér. Az eddigi kilátás hiányáért itt kárpótlást kapunk.

II. Grajduri - Ambrózy - hágó: 11200m
1. Grajduri - Cimp Moti Magazin: 6480 m
Folytatjuk utunkat a bányászati feltáró úton, a nagyfeszültségű vezetékek útmutatásával, amelyek hűségesen vezetnek utunkon. Nagy ívű balkanyar a nagyon ritkás erdőben. Közeledve az "erdő" széléhez a lejtő erősödik és a kanyar jobbra vált. Balról párszáz méterre a Boijos nevű dolinát véljük látni, de jobbról máris az Arinda nevű dolina peremén járunk. Lenyűgöző látvány. Ereszkedünk a tereprész mélypontja felé s közben szemünk a dolinán. Emelkedünk, már feltűnik előttünk a Finina din Drum, éppen a szűk kanyar közepén. Vize mindig van. Ha éppen nem csordogál, merni lehet. Miközben hűsítjük magunkat, alaposan szemrevételezhetjük a dolinát amely már az ereszkedésnél lenyűgözött. A dolina (zsomboly) átmérője lehet vagy 500 m. Aki pontosan tudja legyen szíves közölje velem. A Vaskóhi Karszt egyik "leg-legebb" látványa. Hatalmas medence, dolina, amelybe kisebb dolinák is befészkelték magukat, s ezekbe még kisebb dolinák tolakodtak be.
A szemlélődés után a dolina peremén vezető enyhén emelkedő úton is meg - megállva véssük emlékezetünkbe a nem mindennapi látványt. Hajtűkanyarhoz érünk. Álljunk meg egy időre. Menjünk a szemközti bokrokig. Tegyük alájuk a szerelést és mi ereszkedjünk be némi szemlélődésre a lejtővonalon a párszáz méterről felénk integető tisztásra. Egészen nagy tisztásra. Remélem megérte! A hajtűkanyar emelkedő ágán - szinte párhuzamosan az előbbi ágával, csak valamivel magasabban - menjünk tovább, amíg elérjük az orrunk előtt levő tetőpontot.(Eddig 2700 m)
Tartsunk panoráma - szünetet. Nézzünk még egyszer - de remélem nem utoljára - vissza az Arindara, de szabad körbe - körbe is. Aztán álljunk be keleti irányba. Először nézzünk a távolba, ahol tiszta időben a Bihar - hegység egy része is látható. Közelebb már Cimp Mot háztetői is kivirítanak a lombok közül. Végül nézzünk az orrunk elé. Valahol a Dealul Rontarului (918) délkörétől kissé keletre vagyunk, dél felé vagy egy km - rel a Dósul Poienii tereprész nyugati peremén. (Ha igaz.) Ha jobbra nézünk figyelmesen végigkövetjük - persze csak szemmel - a lejtővonalat, kiderül, dolinavölgybe érkeztünk. Dolina dolinát követ. Füzérben. Az út a 725-ös magassági pontig (az útrész mélypontja) lejt, s ott átvált a völgy jobb oldalára. Rövid emelkedő után ismét lejt egy nagy dolina pereméhez, amelynek nevét ugyan nem találtam, de majdnem a fenekén (kedves foltként) lakozik a Tául Ponorului.
Ez is megér egy misét. A H 73 jelű távvezetéktartó oszloptól amelyen a forrás jelzése is látható - 50 méterre, balra egy mélyen bevágódott út vezet a forrás felé. Az oda - vissza út 1150 m. Ellenőrizzétek az adatot, kérem szépen. A faluhoz közeledve jobbról feltűnik egy épületcsoport. Balra, vele egyvonalban, a kerítés részeként van egy élőfa, feltűnően színjelezve. Alatta az úton egy színjelzett kő. Ez az egyetlen hely-tárgy, amelyet egy román barátunk mutatott meg. Ezen Mátyás Vilmos 1933-ban festett jelét találtuk meg. A barátunk neve : IOAN MICLE NELU ! Párszáz méterre jobbra a temetőhöz , balra a mészégetőhöz érünk. Már a házaknál járunk. Enyhe kanyar balra, s piros színű márványfejtő. Még egy kanyar jobbra, s itt a falu "központja" , a Magazin Sátesc - Címp Moti. Tömény innivaló eddig mindig volt.

2. Cimp Moti Magazin - Ambrózy - hágó (430) 4720 m
Az enyhén lejtő úton a falucska keleti széléhez érünk. Jól látható a következő útszakasz. Szilvafák szegélyezik. (Kis megszakítással elkísérnek Rézbánya alá. A Crisul Nou (Felső Füves) völgyében már bővül a választék dióval és almával. Menetközben csak fel kell nyúlni és szedhetjük az üdítő gyümölcsöt, mint annak idején a zsidók a mannát. (Persze, csak augusztus végén az igazi.) Az útszakasz felén túl, jobbra a völgy felé, földút ágazik ki a mélyebben levő falurészhez.
A kanyar után enyhén emelkedő útszakasz következik. Balra, kiépített vízgyűjtővel találkozunk. Jelzi két tátottszájú kútgyűrű. Az út jobboldalán 5-6 lépéssel előrébb, az út rézsűjén kövekkel határolt, "rejtett vizelőt" találunk. Biztos a szemközti kútból szökött meg. Odébb az út balra kanyarodik tovább emelkedve, majd elfekszik. Előttünk balra kőfejtő-féle látható. Valószínűen az útépítéshez használták. Ezen a szakaszon is érdemes körbeforgatni a nyakunkon lévő periszkópvéget. A dolinafűzér utolsó szemeivel is találkozunk. Az út tetőpontján vagyunk, amely megszakítja a dolinafüzért. Felfelé Cimp Mot, lefelé már Vaskóhmező (Címp) felségterületén járunk. Mindez igen hangulatos környezetbe foglalva. Két perc múlva jobbra a Merioor-i kiágazáshoz érünk.
Alkalom adtán - lehet most is - érdemes egy-két km mélyen bekukkantani az úton. Előfordulhat, hogy észrevétlenül tovább mész az orrod után. Ha esetleg csalódnál, ne kívánj rosszat. Jószándékból ajánlottam. Talán Veled is megtörtént már, hogy nem tetszett az, ami másnak tetszett.
Ha nem csalódom a Magazin Sátesc -től 1740 m-t jöttünk. A következő szakasz, a Vaskóhmező-i mélypont 1860 m-re. Előtte vagy 123 m-rel van egy "bufet", amelyet még sohasem találtunk nyitva, bár a helybeliek szerint működik. Próbáljuk meg, hátha nyitva van és kapunk egy pofa sört.
Akkor induljunk tovább. Körülbelül 250 m-re, a bal oldalon a 216sz. oszlop közelében indul az az utacska, amely a fentről talán már látott dolina tavacskájához vezet. Víz és béka még mindig volt, amikor arra jártunk. Ha már itt vagy nézd meg közelebbről is. Az a félóra még belefér, hiszen a mai nap adagja 11,2 km. Na persze! Nem én cipelem a felszerelést.
Jobb kanyar után hosszú, enyhe lejtő következik. " A lejtőn nem lehet megállni..." énekeltük valaha a szívhez szóló dalt. Nem is kell. Menetközben nézhetjük Vaskóhmezőt a völgy mélyén. Kellemes látvány. Keletfelé, a látóhatáron a Bihar-hegység egyes részei is láthatóak. Főképpen tiszta időben.
A kanyarban nagy házhoz érünk. Tudomásom szerint 1983 óta építi a gazdája majdnem egyedül. A ház száma 77. Ez a legnyugatibb épülete Vaskóhmezőnek. Legalábbis az úton. Ha igaz a kanyar közepén talán még most is van vízvételi lehetőség. Nyugi! Mindjárt a "bufethez" érünk. Hátha szerencséd lesz. Ha nincs, sebaj. Már csak 123 m és az út mélypontján ott a kút.
Vigyázz! Ne igyál! Kimelegedtél. Inkább szürcsöld a vizet és ereszd a nyelved alá. Hadd hűtse a nyálkahártyát, azt is lassan. Egészségedre!
Na, menjünk tovább. Már csak 1120 m az Ambrózy-hágó. Balra Kolafalva (Colesti) felé ágazik az út. Emelkedünk, paplak, tovább emelkedünk. Végre! Az úttetőn vagyunk. Jobb oldalon a 9. sz. ház előtt kereszt. Vízcsap, dolina az út bal oldalán. Az erdőcske, de inkább facsoport mellett tovább megyünk, majd át a dolinán. Megérkeztünk. Az Ambrózy-hágón vagyunk! Az Ambrózy-hágó térsége igen alkalmas táborozásra. Menetiránytól fél jobbra kb. 80m-re itató és vízcsap található. Napközben általában két alkalommal működik. Ha történetesen a Cimp-i vízvezeték sem működik, a hágótól balra (kb. észak) 4-500 m-re van egy házcsoport, ahol víz is van. Ezt egy ottlakó közölte.
Mögötte kb. 80 * 20-30 m-es nagyjából sík területen sok sátor elfér. Tüzelő is akad. Érdemes felmenni a vízműre, mert igen jó kilátás van a Vaskóh-i medencére, a Bihar-hegységre.

III. Ambrózy-hágó - Rézbánya(Báita): 13235 m
1. Ambrózy-hágó - Magyar iskola: 7850 m
Jól kipihenve magunkat indulunk tovább kelet felé. Elérjük a márvány bánya bejáratát. Jobbra fordulunk és 2-3 perc múlva átereszhez érünk. Kb. 300 m után az erdő megszakad. Letérünk balra a köves útról. Régi, már befüvesedett úton folytatjuk 130°-os irányban. A telefonvonal és, 30-40 méteren, nagyobb szikla és kődarabok kísérnek.
Kevés fával és cserjével benőtt dolinás terepszakasz. A kilátás jó, a tereprész is hangulatos. Kis helyen sok félével találkozunk. Az eddigi útnak mintha mini-múzeuma lenne.
Megyünk a vezeték mentén, balról dolina. Régi, már fűvel benőtt útnyomon a következő dolina nyugati partján-de már egy másik telefon vezeték nyomvonalán, fiatal szilvafák között. Néhány szemet a termésből még találhatunk, ha időben érkezünk. A szivattyúház alatt elérjük az előbb elhagyott köves utat. Elénk tárul még közelebbről Vaskóh és a Bihar-hegység nyugati vonalának nagy része. Közvetlenül előttünk, mélyebben egy sík terület, amelyet a Boiu-patak szel át hosszában. A házak felé fordulunk, majd jobb kanyarban ereszkedünk a város felé. Elérjük az első házat, lábunk alatt aszfaltozott az út. Jobbra kereszt.
Már fentebbről is, de innen még inkább letérhetünk a Boiu-patakhoz. A sík területen van legelő, művelt terület, lakóház. Félórás kitérővel elérhetjük a kerteken át a Bél Mátyás vízöntő erőteljes, gazdag kitörését ott, ahol éppen nem is várjuk. Ezért is érdemes megtekinteni a Boiu-patak eredetét.
A Str. Boiu 15.sz. házzal szemben patakhíd. Ezen átmehetünk a római katolikus templomhoz és a temetőbe. Lejjebb átmegyünk a patakhídon és ötven méterre ott a műút, amely Vaskóhn át igyekszik Déva felé. Az út egyben Vaskóh főutcája, Str. Unirii.Az Ambrózy-hágótól 2150 m-t jöttünk, a város végéig még 1485 m van. Akkor nyomás. Ha a főutcán nyitott szemmel megyünk végig megtaláljuk mindazt amire turistának szüksége van. Az út bal oldalán a Str. Unirii.
20. sz. házban lakik a tündén Hermán Mária a katolikus "egyháznagy". Kedvesek férjével együtt. Segíteni mindig készek. Odébb a parkban, az út mentén, a II. Világháború hősi halottjainak emlékműve áll. A vásártér következik különféle üzletekkel. A jobb oldalon, szépen kerített parkban, a polgármesteri hivatal és a rendőrség. A park diófáit alig tudtuk hárman körbefogni.
Bal kanyar, Fekete Körös hídja, balról a Postahivatal. Jobb ívű kanyar van előttünk, ívfelezőben kereszttel, balról a városkerülő út simul mellénk. Még egy lódulás és itt a város majdnem vége, de a Felső Füves-i kiágazás biztosan.
Következik a Vaskoh-i medencét keresztbeszelő, 2500 m hosszú, köves, átkozottul poros út. Ráadásul az út minősége is rossz. Még jó, hogy gyalog megyünk és nem járgánnyal. Mezőgazdasági terület. Itt is akad szilva, de vastagon cukrozva az út porával. Egyetlen vigaszunk, hogy körös-körül hegyeket látunk. Ezért csak annyira nézzünk a lábaink elé, hogy ne orral essünk a porba! Na végre! Itt a falu! A patak bal oldalán megyünk felfelé. Crisul Nou a neve és a Felső Füves-i völgyben kezdte folyását. Kb. 500 métert a bal oldalán lépegetünk. A betonhídon átmegyünk a jobb partjára. A kereszt után balra fordulunk és kiérünk a házak közül. Jobbra fordulva a nagyfeszültségű vezetéket követve előbb a kertek mentén, majd egy emelkedő után kiérünk a völgybe. Eddig a falu másik végétől kiadós kilométert gyalogoltunk. A patak ismét előkerült a házak közül és most a völgyet élénkíti. A völgy a patak jobb partján jóval szélesebb. Ezen az oldalon halad az erdészeti út. A falu előtti lélekromboló út után szanatórium ez a völgy. Az út bal oldalán itt is van egy kereszt, kb. 550 méterre a falu végétől. Lassan már a tetthelyre érünk. Egy út menti jól megtermett szikladarab jelzi, hogy nincs tovább. Már látszik a "magyar" iskola alapja. Egy perc és lerakhatjuk a szerelvényt. Pihenj, ha akarsz!
Az épülettel szemben, a bal parti fák között, jó táborhely van. Sajnos a patak vízhozama változékony, de eddig még nem láttuk szárazon. Tüzelő akad. Jó táborozást!
Hölgyeim! Uraim! Figyelem! Az utolsó szakasz következik. Ha eddig nem történt semmi baj, kellemetlenség, ne is történjék! Tehát vigyázzatok Magatokra és egymásra.

III.2. Magyar iskola - Rézbánya: 5350 m
Miért magyar iskola? Nem tudom. Nekem is így mondta egy idevaló öreg pásztor. Ő sem tudta. így hallotta az apjától. A magyar iskolától észak felé látható az a mélyen besüllyedt-bevágott út, melyet csak száraz időben lehet használni. Igaz, lehet máskor is , ha valaki dacos, de az vessen magára. Majd megbánja! A jelzett út pár méterrel balra visz a rengetegbe. Szép bükk erdőben kapaszkodunk felfelé. A kocsiút közben kinőtte mély jellegét és indulástól kb. 800 méterre egy sík erdőrészen szinte keresni kell. Újabb emelkedő, azután pedig majdnem szintút következik. 500 méter után észrevétlenül a gerincre érkezünk. Alattunk Diófás (Nucet) látszik. Ide már felhallatszik a rézbányai völgy zaja, amely biztosan vezet a célhoz.
Elneveztük Gábor Ghifa kilátó pontnak. A név tulajdonosa ez ellen hevesen tiltakozott, de ha már ő bukkant rá , akkor legyen így. Ezt engedélye nélkül teszem közhírré. Állandó emelkedés, az egyhangúságot néha megtörő kicsi lejtés. Közben átjutunk az 589-es magassági ponton. A fák koronái között néha felvillan a rézbányai völgy. Zaja háttérzeneként kísér. Újabb rövid enyhe emelkedő s elérjük az 599-es magassági pontot. Lejtő, maroknyi tisztás. Látni véljük a Nagybihar csúcsot. Tovább a nyereghez. Néhány lépés után újabb irtás a cserjésben, az erdő szélén. Még látható Rézbánya és Diófás. Leérünk a nyeregbe. Alapos irtás történt utóbbi találkozásunk óta. A kilátás viszont nagyon szép. Majd meglátjátok. Ismét lenyomtunk 1620 métert. A célig már csak 2150 métert és a felszerelést kell kibírni. Hajrá lányok! Hajrá fiuk! Most mutassátok meg , kik vagytok. A gerinc vonalától félbalra indulunk a lejtőnek, a már szintén befüvesedett, jobb napokat látott erdei földúton. Útvillához érünk. Derékszögben térünk el. Kb. 100 méterre újabb útvilla.
Folyamatos, enyhe lejtés, kis mértékű terephullámzás. A határozott nyomvonalat követjük. Különféle irányból és irányba csatlakozó - kiágazó utacskák zavarják nyomolvasó készségünket. Rá se rántsunk. Az úttól balra, pár méterre, kis forrás kínálja magát. A következő szakaszocskán két út is zavarhatja tájékozódási képességünket. Nem vészes. Mindig csak a határozott nyomon menjünk tovább. Mély úthoz érünk. Esős időben inkább a mellette vezető jelzett úton menjünk. Jobb az agyrázkódást elkerülni. Az út szétágazik. Nem érdekes. Már hangra is bemegyünk Rézbányára. Az út meredekké válik. A fák koronái felett, között már látszik Rézbánya. Jobbról Bihar-i panoráma köszönt. Kerítések, kertek, ronda mélyút következik. Nagyfeszültségű vezeték tartóoszlopa is köszönti az érkezőket. Hirtelen elénk tárul Rézbánya. A katolikus templom tornya is integet felénk. Elértük a házakat. A 43. számú házból kellemes ételillat árad. Itt a cél, a templom!
Isten hozott Mindenkit!

Vissza a kezdő lapra