Nagyon vártam ezt a túrát, ugyanis az útvonalat látva érdekesnek ígérkezett a gyaloglás. A Bükkben sok helyen jártam már, de voltak benne olyan útszakaszok, ahol még nem túráztam.

Három távon lehetett indulni: 25, 40 és 50 km-en. Hatvannál is többen vágtunk neki. A leghosszabbat választottam, mivel ennek a felénél ki lehetett volna szállni, ha valami gond adódna. Jól éreztem, mert eléggé sok probléma jelentkezett a szöveges leírásban, a jelzéseknél és a szalagozásnál egyaránt. Az első ellenőrző pontot megtaláltuk, bár már itt is akadt félrevezető szöveg és jelzés is. Innen továbbhaladva hiányosnak mutatkozott a fákra festett jel, sokszor csak a fehér alap volt felfestve. Szarvaskőn egy kedves "csúcson", a várban, találtuk a második ellenőrző pontot. Innen a kék jelzésen kellett tovább haladni a Egerlátóig, majd tovább letérni a kék kereszten az Agyagos-tető felé. Itt már nagyon régi és hiányos jeleket láttunk a fákon, s az elágazások után sem erősítették meg őket. A leírás is érhetetlen és zavaros volt. Elérkeztünk egy olyan helyre, ahol a keresztet a jobb oldali fára festették, így az ott jobbra nyíló úton indultunk tovább. A távolban kanyargó úton turistákat láttunk, döntésünket ezért jónak gondoltuk. Csodálkoztuk ugyan a jelzések és a szalagozások hiányán, de a szöveg valami "stabilizált" utat emlegetett, ez pedig annak látszott. Újabb négyes elágazáshoz értünk, ahol már csak a helyes DDK-i irányra hagyatkoztunk. Sajnos ez az út nem tartott sokáig, egy irtásnál végét ért. Megkönnyebbülésünkre ismét embereket fedeztünk fel a völgy túloldalán. A szöveg szerint egy elhagyott katonai lőtéren kellett áthaladnunk és egy őrtorony mellett megtalálhattuk volna a hármas számú ellenőrző pontot.

A nyeregből leereszkedtünk és odaértünk a távolból észrevett túrázókhoz. Kiderült, hogy ők is ugyanazt a pontot keresték mint mi, de eddig még nem találták meg. Már kilencen voltunk és azon tanakodtunk merre tovább, ugyanis az őrtoronyból több is volt, de a keresett pont sehol. Fütyültünk "hahóztunk", de válasz nem jött. Egyszer csak megjelent két fegyveres katona. Egy határozott "Állj!" paranccsal megállítottak minket. Próbáltuk magyarázni helyzetünket, segítséget kértünk, de mindez eredménytelen volt. Kiderült, olyan katonai területre keveredtünk, ahova "civileknek" belépni tilos. Egyikük kettes sorba állított bennünket és így kísértek a kijárathoz. Túratársunk ilyen helyzetben kívánt lefotózni minket, de a katona felhúzta a fegyverét, s a fényképezés elmaradt. A kapun kívül világossá vált számunkra, hogy a keresett ellenőrző pontot már nem fogjuk megtalálni. Talán a 25 km-es távot még szintidőn belül teljesíthetjük, ha elfogadják a hiányos igazolólapot. Országúton gyalogolva értünk be Egerbe, a Minarethez, a négyes számú ellenőrző ponthoz, a rövid táv végcéljához. Ott tudtuk meg, nem csak mi tévedtünk el, hanem kb. tizenöten. A 25-ös kitűzőt ugyan megkaptuk, de csalódottnak éreztük magunkat a körülmények miatt.

Jó lett volna, ha a rendezők jobban odafigyelnek a jelzésekre, a leírásra és előtte végigjárnák az egész túrát, hiszen ha ennyien kudarcot vallottak, az már több mint véletlen! Később hallottuk, a leghosszabb távon is akadtak gondok. Remélem jövőre már egy jobban szervezett "Eger Csillaga" teljesítménytúrán vehetünk részt!

2000. szeptember 5.

Vissza a kezdő lapra