A Gran Paradiso (4061 m) egy évvel korábbi sikeres megmászása után elhatároztuk, 2001-ben meg sem állunk a Mont Blanc-ig. Elhatározásunkat tett követte, s egy júliusi délutánon a franciaországi St. Gervais campingjében már négyen – Makleit Nándi, Fekete Tamás, Sarkadi Laci és jómagam – tervezgettük a túrák útvonalát illetve vártuk a jó időt.

Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, ráadásul tudtuk, hogy ami közel 1000 m-en szakadó eső, az általában 4000 m-en hóvihar, ilyen időjárásban pedig a mászás komoly kockázattal járna. Egyelőre mást nem tehettünk, mint bíztunk a lehetetlenben, az idő jobbra fordulásában és elkezdtük az akklimatizációs túrákat.

Először a Prarionra mentünk fel, kb. 1000 m szintemelkedést „leküzdve”, majd a Bossons gleccserre tettünk egy kirándulást. Nagy élményt jelentett harmadik napi túránk a „turista-gleccserré” változtatott Mer de Glace-re. Aki nem bírja a mászást, ide akár kisvasúttal is eljuthat, majd a sziklafalba épített létrán közelítheti meg a gleccsert. Itt a kijárt ösvényeken akár utcai cipőben is lehet sétálni, de azért nem árt az óvatosság, ugyanis mellettünk több méter mély hasadékok tátongnak. Aki ennyi veszélyt sem vállal, megtekintheti a gleccserbe vájt jégmúzeumot vagy az ásványokat és az élővilágot bemutató kiállítást. Szorgalmas turista módjára mi is végigjártuk mindezeket, az esernyő alól készítettünk néhány fotót a gleccserről, de gondolatban már mesze jártunk.

Az előrejelzések másnapra az időjárás gyökeres változását jósolták, így újra bízhattunk benne, hogy rövidesen elindulhatunk a csúcs felé.

Szombaton reggel úgy éreztük, mintha egy másik országban ébredtünk volna fel. A nap vakítóan sütött és mivel a felszerelésünk és útitervünk is készen állt, nem késlekedtünk az indulással. A közeli Bionassay faluig autóztunk, onnan rövid sétával értük el Col de Voza-t, és itt még elkaptuk a reggeli első kisvonatot. A fogaskerekű a Sasfészekig (Nid d’Aigle – 2372 m) vitt, innen indul a Mont Blanc mászás legnépszerűbb útvonala. A fogaskerekű természetesen más módon is megközelíthető, de igyekeztünk a legkényelmesebb és egyik legolcsóbb megoldást választani. Innen már minden túrázó gyalog folytatja útját. A csúcsra igyekvőkre még 2500 m szintemelkedés vár, amit nagyrészt hóban, hágóvassal kell megtenni.

A Sasfészek – Gouter ház – Vallot ház – Mont Blanc útvonal Európa egyik leglátogatottabb magashegyi turistaútja. A hétvégére és a kedvező időjárásra tekintettel több százan vágtunk neki az ösvényeknek. Az útvonal egyébként nem nehéz, bár egyes szakaszokon, elsősorban a Gouter ház alatt a leomló kövek jelenthetnek némi veszélyt. A hágóvas mellett azért a jégcsákány nem árt, de a kötelet, kantárakat elő sem vettük. A legtöbb túrázó első napra a Gouter házig (3817 m) tartó utat tűzte ki célul. A ház fölötti szakaszon a terep megszelídült, eltűntek a sziklák, de azért rendületlenül emelkedett felfelé. 4300 m-ről azután – hogy örömünk teljes legyen – még le kellett ereszkednünk egy kisebb völgybe, majd újra fel a Vallot házig (4362 m).

A szerény komfortfokozatú, világítás és fűtés nélküli, kb. 10-15 személyes, lábakon álló, tehát alulról is légkondicionált házikó fémpadlóján aludni nem mindennapi élményt jelentett. Másnap, július 22-én még fel sem kelt a nap, de a házikó ablakán kitekintve láthattuk a Gouter ház felől a csúcsra tartó – már több órája úton lévő – túrázók fejlámpáinak halvány fénypontjait. Jól esett volna még a másik oldalunkra fordulni, de lassan nekünk is indulni kellett. A csúcs karnyújtásnyira magasodott előttünk, mégis elmúlt 8 óra, mire felértünk. „Hihetetlen kilátás nyílt, akármerre néztem nem volt magasabb csúcs, se felhő, úgy éreztem magam, mint a világűrben, ...minden felett, mindennek a tetején vagyok.”- írta Nándor fiam naplójába. Nem tudom, hogy a hely szelleme, vagy a 14 év tette, de a tavalyi sorokhoz képest érezhetően komolyabb gondolatai születtek.

A lefelé vezető úton ivóvíz híján legeltünk egyet a gleccserből, a Gouter házban megebédeltünk, közben Nándi egy francia riporternek is nyilatkozott, majd az utolsó fogaskerekű indulásáig még a kíváncsi kőszáli kecskékről is búcsút vehettünk. Öt napot töltöttünk Franciaországban, ebből csak két napig volt szép idő. Éppen akkor, amikor a csúcstúrát tettük. Köszönjük, Mont Blanc!

Képek:

1. Mer de Glace – a turistagleccser

2. Hasadék a Mer de Glace-en

3. Útban a Gouter ház felé

4. Karnyújtásnyira a Vallot ház és a Mont Blanc

5. Gleccserrészlet a Mont Blanc-on

6. Nándival a csúcson

Vissza a kezdő lapra